Jan. 19-én előzetes letartóztatásba helyezték Cseresznyés Pál 49 éves marosvásárhelyi lakost, akit a marosvásárhelyi események idején készült filmfelvételek alapján azonosítottak azzal, aki rugdosta Cofariut. A márciusi események ártatlan magyar áldozatainak gyilkosai még mindig szabadlábon vannak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./
1991. április 25.
Perbe fogták Cseresznyés Pált és Barabás Ernőt, akiket a tavalyi marosvásárhelyi véres márciusi eseményeket megörökítő filmfelvételek alapján azonosítottak. Mindkettejüket súlyos gyilkosság elkövetésére irányuló kísérlettel vádolják. A per Marosvásárhelyen folyik. /MTI/
1991. október 1.
Okt. 1-jén tárgyalta a marosvásárhelyi törvényszék a gyilkossági kísérlettel vádolt Cseresznyés Pál és Barabás Ernő perét. Cseresznyés Pál elismerte, hogy 1990. márc. 20-án részt vett Marosvásárhelyen a tüntetésen, a magyarság jogai érdekében. Délután a baltákkal, botokkal felfegyverzett görgényvölgyi románok áttörték a kordont és a fegyvertelenül tüntető magyarokra támadtak. Akkor ő is elmenekült, majd kerítésdarabokat magukhoz véve visszatértek, akkor Cseresznyés a földön fekvő Cofariu Mihailába belerúgott. Cseresznyés bocsánatot kért a bántalmazott személytől és vállalta, hogy az okozott kárt megtéríti. Cofariu libánfalvi lakos elmondta, hogy márc. 18-án a pap figyelmeztette őket, hogy Marosvásárhelyen nagy problémák lesznek. Cofariu márc. 20-án azt hallotta, hogy a magyarok fellázadtak, Erdélyt akarják, ezért érkezett századmagával Marosvásárhelyre. A városban fejbeverték, másra nem emlékezett, saját korábbi vallomásaira is. A védelem szóvá is tette ezt a szelektív emlékezést. /(bodolai): Cseresznyés Pál a törvényszék előtt. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 2., Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./
1991. október 10.
Az 1990. márc. 19-20-i marosvásárhelyi véres események után azonnal elindított magyar és cigányellenes hajsza minden bizonnyal egyedülálló fejezetként íródik majd be a hazai és talán a nemzetközi jogtörténet krónikájába. Arra ugyanis ritkán van példa, hogy a támadókból lesznek a vádlók, állapította meg Tófalvi Zoltán A marosvásárhelyi kirakatper című összefoglalójában. A tragikus összetűzések után az ügyészség nem szervezőkre, a felbujtókra volt kíváncsi, holott perdöntő bizonyítékok voltak arra, hogy a Vatra Romaneasca rendelte azokat az autóbuszokat, melyek a görgényvölgyi felfegyverzett és leitatott románokat hozták Marosvásárhelyre, mégis a magyar és cigány résztvevők elítélésére helyezték a legfőbb hangsúlyt. Ilyen háttérrel indult a Cseresznyés Pál elleni tárgyalássorozat is. A perben tanúk egész sora jelentette ki, hogy márc. 20-án nem is láttak görgényvölgyieket, hanem a felfegyverzett /!/ magyarok támadtak a békésen tüntető románokra. Mihai Cofariu pedig Marosvásárhelyre jött megvédeni rokonait az Erdélyt elfoglalni készülő magyaroktól. A nemzetközi jogban nemigen fogadják el a videokazetta alapján történő azonosítást, Cseresznyés Pált és távollétében Barabás Ernőt ez alapján azonosították. A márciusi események után az ügyészség 35 dossziét állított össze, közülük 31-ben magyar, illetve cigány nemzetiségű a vádlott. A másik négy ügyben semmi sem történt, mert az ügyészség szerint a gázolók egyetlen esetben sem hibásak, hanem az áldozatok a bűnösök. Marosvásárhelyen okt. 4-én folytatódott Cseresznyés Pál pere. Egyre inkább körvonalazódik, hogy az ügyészség és a bíróság olyan kirakatpert akar, amely örök figyelmezetőként megmarad a város emlékezetében. A védőügyvédek kérték Cofariaunak a marosvásárhelyi és bukaresti orvosi látlelete közötti különbség felülvizsgálatát. /Tófalvi Zoltán: A marosvásárhelyi kirakatper. Ismét előre megírt forgatókönyv? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 10./
1992. február 21.
Marosvásárhelyen febr. 21-én a védelem négy tanújának kihallgatásával folytatódott Cseresznyés Pál és Barabás Ernő pere. Széles Mária tanú azt állította, hogy a kazettán látható személy nem is Cofariu Mihaila. A tárgyalást márc. 13-án folytatják. /(bodolai): Folytatódik a Cseresznyés-per. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 22./
1992. március 17.
Cseresznyés Pált 1991. jan. 18-án tartóztatták le, azóta fogságban van. Azzal vádolják, hogy 1990. márc. 20-án Marosvásárhelyen belerúgott Cofariu Mihaila libánfalvi lakosba. Cseresznyés Pált rettenetesen megverték, így vették rá a beismerő vallomásra. Az akkori események miatt eddig 43 személyt ítéltek el, kizárólag magyarokat és cigányokat. /Magyar kálvária - Marosvásárhely. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./
1992. május 26.
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés közzétette a román vezetőkhöz és a nemzetközi emberjogi szervezetekhez eljuttatott, a jogtiprások elleni felhívását. Az 1989. decemberi népítéletekre vonatkozón amnesztiát hirdettek, ennek ellenére a magyar közösség megfélemlítésére súlyos ítéletekkel börtönbe vetettek több személyt, így például az oroszhegyi Ambrus Pált /15 évre/, Nagy Istvánt /15 évre/, Nagy Imrét /18 évre/, Vass Kiss Elődöt /18 évre/, valamint a zetelaki Boldizsár Ferrencet /19 évre/, Karsai Lászlót /19 évre/ és Ilyés Istvánt /20 évre/. Hasonlóképpen a magyar népmegfélemlítése miatt az 1990. márciusi magyarellenes pogrom után ártatlanul elítéltek több embert: a marosszentimrei Szabadi Ferencet /5 évre/, illetve az erdőcsinádi Füzesi Albertet /4 éver/, Füzesi Andrást /5 évre/, Papp Árpádot /4 évre/, a marosszentgyörgyi Galaczi Józsefet /3 évre/ és Hanzi Valentint /3 évre/. A letartóztatások folytatódnak, elég a marosvásárhelyi Cseresznyés Pálra gondolni, aki előzetes letartóztatásban van. A jogsérelem etnikai jellegű: magyar és cigány embereket sújtott az igazságszolgáltatás. Két évvel ezelőtt már aláírásgyűjtést kezdtek érdekükben, összegyűlt 16 ezer aláírás. Nyílt levelet írt - Tőkés László püspök kezdeményezésére - 1991. aug. 30-án valamennyi magyar történelmi egyházfő Iliescu elnökhöz. Választ nem kaptak. Most az Erdélyi Magyar Kezdeményezés újból aláírásgyűjtést kezdeményez, egyúttal törvényes keretek közötti polgári engedetlenségi mozgalmat hirdet meg. /Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés a jogtiprások ellen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26., Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./
1992. július 7.
Marosvásárhelyen a Maros Megyei Törvényszék júl. 7-én 10 év börtönbüntetésre, valamint 1 millió lej kártérítésre ítélte Cseresznyés Pált és - távollétében - Barabás Ernőt. /Népújság (Marosvásárhely), júl. 8./ Előzmény: 1991. jan. 18-án tartóztatták le, többször bántalmazták. Peréről: febr. 21, márc. 17, ápr. 3, máj. 22-i jegyzet. A súlyos ítéletet sietett közölni még júl. 7-én a román tévé. Cseresznyés Pál tíz évet kapott, mert belerúgott a földön fekvő Cofariuba. /A döbbenet. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./
1992. július 10.
RMDSZ Maros megyei elnöksége nyilatkozatban tiltakozott a Cseresznyés Pál ügyében kimondott igazságtalan ítélet ellen, melyet a magyarság elleni újabb koncepciós pernek tekinti. A bírák "elfogultsága provokatív jellegű, hiszen súlyos börtönbüntetéssel sújt két olyan embert, akik a támadókkal szemben védekeztek, miközben ugyanaz a törvényszék felmentette azokat is, akik támadókként ártatlan emberek halálát okozták, bizonyíthatóan azokat is, akik többrendbeli gyilkossági kísérletben vétkesek." E tűrhetetlen állapotról tájékoztatják a világ közvéleményét és a nemzetközi nyilvánosságot. /Népújság (Marosvásárhely), júl. 10., Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./
1992. július 15.
A Cseresznyés-per júl. 7-én meghozott ítéletének szövegét idézte a lap. Cseresznyés Pált különös kegyetlenséggel elkövetett emberölési kísérletért ítélték 10 év börtönre. Ezenkívül a marosvásárhelyi kórháznak kórházi kezelés címén 9997 lejt, a bukaresti kórháznak 20 ezre, az Egészségügyi Minisztériumnak 271 ezer lejt kell fizetni, továbbá Cofariunak általános kártérítésként Cseresznyésnek 551 ezer lejt kell kifizetnie /havonta 15 ezret/. /Bögözi Attila: Tíz év börtön egyetlen rúgásért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 15. - átvette: Új Magyarország, júl. 21.
1992. július 16.
Sütő András felemelte szavát az ártatlanul elítéltekért, Cseresznyés Pálért és többiekért, magyarokért, cigányokért. "Indítsunk küzdelmet értük a törvényes módozatok minden területén, összekovácsoltan, közösségileg, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség több mint félmilliós tagságának cselekvő részvételével." - javasolta. /Sütő András: Egységes küzdelmet az ártatlanul elítéltekért! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 16., átvette: Új Magyarország, júl. 21./
1992. július 18.
Tófalvi Zoltán /Marosvásárhely/ összefoglalta a Cseresznyés per fejleményeit. Cseresznyés Pált 1991. jan. 17-én tartóztatták le és 1992, júl. 7-én az időközben Magyarországra menekült Barabás Ernővel együtt tíz évre ítélték. Tófalvi visszatekintett a kezdethez. 1990. márc. 20-án a marosvásárhelyi magyarok békés tüntetést szerveztek. Az előző napon, 19-én felfegyverzett görgényvölgyiek súlyosan bántalmazták az RMDSZ székházába menekült 72 személyt, kiverték Sütő András félszemét. 20-án újból behozták Marosvásárhelyre a görgényvölgyieket. A botokkal, vasvillákkal, dorongokkal felfegyverzett román lakosok Sáromberkén halálra gázolták Gémes Istvánt, Nagyernyén Csipor Antalt, Marosvásárhely főterén pedig Kiss Zoltánt. A támadók között volt a libánfalvi Mihaila Cofariu is. Az összecsapás során Cofariu súlyos sérülést szenvedett. Miközben a Sütő András elleni gyilkossági kísérlet, továbbá a három halálra gázol egyetlen tettesét sem ítélték el, keresték Cofariu támadóit. Egyetlen orvosi látlelet sem bizonyította, hogy Cseresznyés Pál rúgása életveszélyes sérülést okozott volna. Végül meggyőző bizonyítékok hiányában, hamis tanúvallomások alapján ítélték el Cseresznyés Pált, akit előzőleg a börtönben megvertek. Ezzel a marosvásárhelyi események magyar és cigány elítéltjeinek száma 47-re emelkedett. Közben a bíróság a védelem egyik koronatanúját, a Cofariut bekötöző Seres Máriát, aki azt állította, hogy a földön fekvő féri nem Cofariu volt, egy év börtönbüntetésre ítélték. /Elvált a férjétől és a megítélt gyermektartási díjat nem fizette ki, ezért börtönözték be./ A tárgyalás során levetítették az ír tévé felvételét, melyet a marosvásárhelyi eseményekről készített. Azonban a filmet a vádnak megfelelően átalakították: kivágták belőle azt a részt, amikor a botokkal, fejszékkel felfegyverzett román tüntetők áttörik a rendőrkordont és megtámadják a békésen tüntető magyarokat. Ehelyett csak azok a képsorok láthatók, ahol a magyarok ellentámadásba lendülnek. Az ellenséges légkört mutatta, hogy Luca Ioan ügyész így kezdte vádbeszédét: "Gyilkosság megbocsátani annak, aki embert ölt!" Hiába mutatott be az RMDSZ egy filmet a valóságban történtekről, azt nem vették figyelembe. Borz Grigore, a vád képviselője odáig ment a magyarság kollektív elítélésében, hogy 1990. márc. 20-át az RMDSZ által szervezett katonai akciónak minősítette. Végül kijelentette: egyetlen románnál sem volt ütő-, vágó-, szúrófegyvert. Mihály Sándor, Jung Ildikó és Veres Gyula védőbeszédei mindezek miatt valóságos vádbeszéddé vált. Mihály Sándor hivatkozott arra, hogy a hírhedtté vált Judea ezredes bevallotta, a Népújság is leközölte, hogy a görgényvölgyiek felfegyverkezve jöttek Marosvásárhelyre. A nagy távolságból készült videofelvételről nem lehet pontosan megállapítani, hogy a földön fekvő alak Cofariu. /Tófalvi Zoltán: A marosvásárhelyi per. = Népszabadság, júl. 18./
1992. július 22.
Szász János nyílt levélben fordult Iliescu államelnökhöz: vádolja az elnököt, amiért tíz évre ítélték Cseresznyés Pált, annak ellenére, hogy egy tanú vallotta, a képen látható áldozat nem Cofariu. Ez politikai per volt, annak bizonyítására rendezték, hogy a pogromért a magyarok a felelősek. Érdekes módon nem ezt állítja a Helsinki Watch jelentése. Szász János vádolja az elnököt, mert elnöksége idején megtűrte ezt az antidemokratikus, olykor rasszista magyarellenességet. Állandóan elhangzik politikai berkekben, a parlamentben, hogy a magyarok nem civilizáltak, barbárok. Szász János követeli: rendelje el az elnök Cseresznyés Pál perének újrafelvételét, tisztázza, hogy a pogrom nem a magyarok műve volt. /Szász János: J'accuse... Vádolom Önt, államelnök úr... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./
1992. július 23.
A parlamenti RMDSZ-csoport jogászainak egy része marosvásárhelyi és kolozsvári jogászokkal együtt júl. 23-án megbeszélést tartott, elemezték az utóbbi két és fél év kisebbségeket ért jogsérelmeit. Megállapították, hogy az iskolapolitika diszkriminatív, a magyarság számarányánál kisebb mértékben jut be az egyetemekre. Emiatt egyrész a bűnüldöző szerveknél, másrészt az ügyészségeken és törvényszékeken mind kevesebben vannak magyar nemzetiségű jogészok. A marosvásárhelyi igazságszolgáltatás politikai érdekeket szolgál, határozatai jogsértőek, ezt mutatja Smaranda Enache és Kincses Előd parlamenti választhatóságát kizáró, Király István polgármesteri jelölését megakadályozó ítélet, a marosvásárhelyi események kizárólag magyar és cigány résztvevői elleni ítéletek. Ugyanakkor büntetlenek maradtak Sütő András elleni súlyos testi sértés tettesei, a magyar nemzetiségű áldozatok gyilkosai. A földtörvény alkalmazásánál is részrehajlás tapasztalható, a volt hadifoglyok jogait szabályozó 1990. évi 118-as törvényrendeletet diszkriminatív módon alkalmazzák a magyar hadsereg katonájaként szovjet fogságba esett észak-erdélyiekkel szemben. A közelmúlt legkirívóbb bírói visszaélése a Cseresznyés Pál és Barabás Ernő terhére kiszabott tíz-tíz év fogházbüntetés, amikor egy támadó megrúgását minősített emberölési kísérletnek tekintettek. Hasonló jogellenesség jellemzi az 1989. dec. 22-én Hargita megyében meglincselt rendőrök haláláért elítéltek esetét. Mind több aggasztó jelzés érkezik az ország különböző részeiből, ezért a résztvevők elhatározták, hogy a hazai és nemzetközi szervezetekhez fordulnak. /A Maros megyei RMDSZ: Közlemény. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./
1992. szeptember 11.
Sütő András nyilatkozatában elmondta, hogy az 1990-es marosvásárhelyi pogrom miatti felelősségre-vonás még nem történt meg, de az önvédelemből harcra kényszerült magyarok és cigányok közül immár félszáz embert vetettek börtönbe. Sütő András tiltakozott Cseresznyés Pál nemrégiben történt elítélése miatt. Az RMDSZ-t váratlan csapásként érte a román részről sovén, nacionalista irányba fordulás. AZ RMDSZ-nek ki kellett volna már kászálódni ebből a helyzetből és már létre kellett volna hoznia a kisebbségi küzdelmeket felvállaló tömegpártot. Ki kell dolgozni a távlati stratégiát. /Heti Magyarország, szept. 11./
1992. szeptember 22.
Cseresznyés Pál és Szabadi Ferenc marosvásárhelyi lakosokat az 1990. márciusi események ürügyén súlyos börtönbüntetésre és több mint 1 000 000 lej kifizetésére ítélték. Az összeg kamatait is fizetni kell az elítélteknek. Az RMDSZ Maros megyei elnöksége felhívással fordul a romániai magyarsághoz, segítsenek összegyűjteni a kirótt büntetés összegét. /Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./ Előzmény: júl. 6-i jegyzet.
1992. november 29.
Tom Lantos Bukarestben összegezte kétnapos /nov. 27-29./ romániai látogatása tapasztalatait. Tárgyalt Melescanu külügyminiszterrel, az RMDSZ vezetőivel. Tom Lantos hangsúlyozta, hogy a magyar kisebbségnek elengedhetetlen a kulturális autonómia megadása, a Bolyai Egyetem visszaállítása, a kolozsvári konzulátus megnyitása, az ártatlanul bebörtönzöttek, így Cseresnyés Pál szabadon engedése. /Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, nov. 30./
1992. december 19.
Az Európai Idő /Sepsiszentgyörgy/ hetilapnak nyilatkozott Mihály Sándor, Cseresznyés Pál védőügyvédje: a Maros megyei törvényszék mindeddig nem indokolta meg ítéletét, holott azt a kihirdetést követő egy hónapon belül meg kellett volna tennie és felküldeni a Legfelsőbb Törvényszékhez. Csak ezután lehet fellebbezni. /A nyilatkozatot idézi: Pesti Hírlap, dec. 19./ Cseresznyés Pált 1992. júl. 7-én ítélték 10 évre, aug. 7-éig kellett volna elkészíteni az indoklást.
1993. január 7.
1992. szeptembere óta gyűjt a romániai magyarság két ártatlanul elítélt sorstársa, Cseresznyés Pál és Szabadi Ferenc megsegítésére. Őket ugyanis nemcsak súlyos börtönbüntetésre ítélték, hanem pénzbüntetésre is. A gyűjtés a Maros megyei RMDSZ elnöksége felhívása alapján indult el. Eddig három millió lej gyűlt össze. A Legfelsőbb Törvényszék még mindig nem mondta ki az ítélet indoklását. Egyelőre a befolyt összegből havonta csomagot küldenek a két elítéltnek és segélyezik egyikük édesanyját, aki nincstelen. /Három millió. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./ Cseresznyés Pált 1991. jan. 18-án tartóztatták le, 1992. júl. 7-én tíz év börtönre és több mint egymillió lej kártérítésre ítélték, az összeg kamatait is fizetnie kell. /Népújság, 1992. júl. 8./ Egy hónapon belül meg kellett volna hozni az ítélet indoklását, de ez még nem történt meg. Addig ugyanis nem lehet fellebbezni sem.
1993. március 20.
Szinte naponta érkeznek kisebb-nagyobb közösségek pénzadományai Cseresznyés Pál és Szabadi Ferenc, az 1990. márciusi vérengzés utáni kirakatperek áldozatinak megsegítésére. Lázár András, az RMDSZ Maros megyei főkönyvelője, egyben a pénzadományok kezelésével megbízott kuratórium tagja elmondta, hogy a gyűjtést Jung Ildikó, Cseresznyés Pál védőügyvédje kezdeményezte a múlt évben, majd tavaly szeptemberben azt az RMDSZ is meghirdette. Ez év február végéig 4,6 millió lej gyűlt össze. A legeldugottabb magyar falvakból is érkeztek segélyek. A pénzből Cseresznyés nevére 1,2 millió lejt, Szabadiéra 520 ezer lejt tettek bankszámlára, továbbá havonta küldenek csomagot mindkettejüknek. A pénzből segítik a többi márciusi elítéltet, továbbá az oroszhegyi és zetelaki elítélteket is. A megmaradt pénzt kamatozó bankszámlán helyezték el. /Szucher Ervin: pénzadományai Cseresznyés Pál és Szabadi Ferenc pénze. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 20./
1993. április 16.
Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform vezető személyisége, aki egyben az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének politikai alelnöke indítványára aláírási akciót kezdeményeztek Erdélyben az ártatlanul elítélt erdélyi magyarok ügyében. A vele készült beszélgetésben kifejtette, hogy 1989 decemberében három román és három magyar, közismerten népnyúzó rendőr, szekus lett a népharag áldozata. A románlakta vidékeken is voltak hasonló népítéletek.1990 márciusában a Vatra Romaneasca vezetőinek felbujtására román falusiak tömegei érkeztek Marosvásárhely főterére, ahol összecsaptak a békésen tüntető magyarokkal. Az 1989-es népítéletben résztvevők számára közkegyelmet hirdettek, ennek ellenére néhány székelyföldi faluból lehurcoltak több embert. Közülük néhányat kiválasztottak és a magyarság megfélemlítésére törvénysértő módon /hiszen amnesztiát hirdettek/ az oroszhegyi és zetelakai magyarokat súlyos ítéletekkel börtönbe vetettek. Hasonlóan a magyarság megfélemlítése vezette az igazságszolgáltatást az 1990. márciusi magyarellenes pogrom miatt ártatlan magyarokat ítéltek el. Ekkor ítélték öt évre a marosszentimrei Szabadi Ferencet 5 évre, az erdőcsinádi Füzesi Albertet és Füzesi Andrást, valamint Papp Árpádot egyenként 4-4 évre, a marosszentgyörgyi Galaczi Józsefet és Hanzi Valentint 3-3 évre. A marosvásárhelyi Cseresznyés Pál tíz éves büntetést kapott. Oroszhegy és Zetelaka szervezetei korábban aláírásgyűjtési akciót indítottak. Összegyűlt közel húszezer tiltakozó aláírás. Tőkés László kezdeményezésére a magyar történelmi egyházak vezetői nyílt levélben fordultak Iliescu elnökhöz, felemelve szavukat a jogtiprás ellen. Sok nyugati emberjogi szervezet szintén tiltakozott. Mindeddig eredménytelenül. Ezért döntött úgy az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, hogy felvállalja ezt az egész romániai magyarságot érintő ügyet. Beadványukat eljuttatták a nemzetközi emberjogi szervezethez. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés teljes támogatásáról biztosította Tőkés László püspököt, aki ellen súlyos támadást indítottak. Verestóy Attila szenátor a nagy nyilvánosság előtt cáfolta a püspöknek a romániai magyarság veszélyeztetettségéről tett megállapítását. Ezért platformjuk követeli, hogy az RMDSZ etikai bizottsága vizsgálja ki a szenátor megnyilatkozását. /Botlik József: "Az erdélyi magyarok jogsérelme egyértelműen politikai és etnikai jellegű" = Magyar Nemzet, ápr. 16./
1993. április 29.
Ápr. 30-án lesz Cseresznyés Pál fellebbezési tárgyalása Bukarestben. Cseresznyés Pált 15 évre ítélték, mert a magyarokra uszított hodáki Mihai Cofariu támadójaként azonosították az videofelvételen. Ezt a videofelvételt most többször bejátszották a román tévéadók, hogy hangulatot teremtsenek a tárgyaláshoz. Cseresznyés Pál ugyanannyit kapott, mint a tömeggyilkos Ion Dinca, akinek életfogytiglanját a Legfelsőbb Bíróság ápr. 26-án 15 évre változtatott. Az ő tárgyalása előtt a tévé nem mutatott felvételeket 1989. decemberéről. /Nits Árpád: Justitia félkarú mérlege. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./
1993. április 30.
Ápr. 30-án tárgyalta Bukarestben a Legfelsőbb Bíróság Cseresznyés Pál fellebbezését, akit a marosvásárhelyi törvényszék minősített emberölési kísérlet vádjával 10 év börtönre ítélt. - Frunda György, Cseresznyés Pál védője hangsúlyozta, ez politikai per, a 45 oldalas vádiratból 30 a marosvásárhelyi eseményekről szól, melyben - szemben a Helsinki Bizottság jelentésével -, a magyarságot kiáltja ki egyedüli bűnösnek. A marosvásárhelyi bíróságok elfogultak: az elítéltek közöl mindössze két román szerepel /másfél éves felfüggesztett szabadságvesztéssel/, de 44 magyar és cigány. Cseresznyés Pál elismerte, hogy belerúgott Mihaila Cofariuba, de ez nem emberölési kísérlet. A vádlott elmondta, hogy letartóztatása idején és később is, a börtönben többször megverték, aludni sem hagyták. Cseresznyés ügyvédje kérte, hogy a verést akadályozzák meg. A fellebbezés ügyében máj. 17-én hoznak ítéletet. Frunda György felmentő ítéletet kért. Amennyiben ez nem következik be, nemzetközi fórumokhoz fordulnak, mondta. /Demeter J. Ildikó: Mérlegen a Cseresznyés-per. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./ Az ápr. 30-i tárgyaláson bevonult az ítélőtanács: Antonie Pandrea elnök, Silvia Marica és Gheorghe Toader bírák. Az ügyész Bonini. Frunda György kérte a bíróságot, hogy védencével magyarul beszélhessen, de ezt nem engedélyezték. Frunda György védőbeszédében cáfolta a vádiratban foglaltakat. Akkor három autóbusz érkezett félrevezetett emberekkel, akik megtámadták az RMDSZ székházát. Ha a szervezők nem bujtatják fel a vidékről beáramló embereket, nem került volna sor összecsapásra. Maga Mihaila Cofariu is bevallotta, a román pópa figyelmeztette őket, a magyarok elfoglalták Marosvásárhelyt és uralmuk alá akarják keríteni Erdélyt. Sütő András támadóját másfél évre ítélték, Cseresznyés Pál egy rúgásért 10 esztendőre. Egy ütés nem meríti ki a minősített emberölés kísérletének vádját. A közerkölcs elleni vétség pedig nevetséges vád, amikor összecsapás történt. Megdöbbentő volt a sértett Cofariu ügyvédjének állítása: hangversenyre érkeztek a görgényvölgyi románok. /!/ Cseresznyés Pál elmondta, hogy a előzetes letartóztatása idején és a börtönben súlyosan bántalmazták a börtönőrök és cellatársai is. Nem hagyták pihenni, éjszaka is felzavarták és megverték. A tárgyalás után Frunda György kijelentette, ha a határozat nem lesz pozitív, akkor Cseresznyés ügyét újból szóbahozza az Európa Tanács jogi bizottságában. /Béres Katalin: Románia Dreyfus-pöre? = Orient Expressz (Bukarest), máj. 7./ Előzmény: 1991. jan. 18-án tartóztatták le, 1992. júl. 7-én a Maros Megyei Törvényszék 10 év börtönbüntetésre, valamint 1 millió lej kártérítésre ítélte Cseresznyés Pált és - távollétében - Barabás Ernőt. /Népújság (Marosvásárhely), 1992. júl. 8./
1993. május 19.
Cseresznyés Pál fellebbezési tárgyalását máj. 17-éről jún. 7-re halasztották, az egyik bíró betegsége miatt. Cseresznyés Pál ápr. 30-i tárgyalásán jelen volt Sinkó István képviselő, aki most beszámolt a perről. Feltűnt, hogy rendőrök odamentek egyes újságírókhoz és nem engedték, hogy magnetofonra vegyék az elhangzottakat, a kormánypárti tudósító szabadon dolgozhatott. A BBC munkatársát sem állíthatta le a rendőr. Frunda György védőbeszédében kifejtette, miként lett egy hasbarúgásból gyilkossági kísérlet. Vajon Cseresznyés Pál felel a másik négy támadóért, kérdezte. Frunda György hangsúlyozta, ez politikai per. Pszichológiai nyomás volt, hogy nagyon sokszor bejátszották a tévében Cofariu megverését, ezzel is nyomást gyakorolnak a bíróra, hogy súlyos büntetést kapjon Cseresznyés Pál. /Nits Árpád: Egy politikai per anatómiája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./ Előzmény: ápr. 30-i jegyzet.
1993. június 7.
Jún. 7-én a Legfelsőbb Törvényszék megerősítette Cseresznyés Pál tíz éves ítéletét. Az ítélethirdetés titokban történt, az újságíróknak azt mondták, délután jöjjenek vissza, de akkorra már vége volt a tárgyalásnak. Cseresznyés Pál nem volt jelen ezen a tárgyaláson. Frunda György mindent megmozgatott, mégsem sikerült eredményt érni. Az ítélet indoklását 30 nap múlva kell rögzíteni. /(demeter): Megerősítették Cseresznyés büntetését. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./ Frunda György kijelentette, az ügyet az Európa Tanácshoz továbbítja, az ET jogi bizottságához. /Botos László: Strasbourgba juthat a Cseresznyés-ügy. = Új Magyarország, jún. 9./ Előzmény: Cseresznyés Pált 1992. júl. 7-én tíz év börtönre ítélték.
1993. június 8.
Az RMDSZ jún. 8-i nyilatkozatában a nemzetközi közvélemény segítségét kérte Cseresznyés Pál ügyében. A romániai magyarság egyik legfölháborítóbb jogsérelme a marosvásárhelyi, a zetelaki és oroszhegyi elítéltek ügye. Ezek az emberek koncepciós, politikai jellegű, megfélemlítő szándékú perek áldozatai és többszöri tiltakozás ellenére nem szolgáltattak nekik igazságot. /Az RMDSZ nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./
1993. június 8.
A Romania Libera jún. 8-9-i száma közölte Friedrich König, az ET politikai bizottsága jelentéstevőjének nyilatkozatát, melyben König felsorolta azokat a jelenségeket, amelyek miatt nem tartják érettnek Románia felvételét az ET-be: késik az igazságszolgáltatás reformja, a sajtószabadság biztosítása, nincs meg a kisebbségek jogvédelme. König aggasztónak találta a marosvásárhelyi és székelyföldi magyar és cigány elítéltek igazságtalan büntetését, Cseresznyés Pál ítéletének helybenhagyását, továbbá azt, hogy a két székely többségű megyében nem történt meg a decentralizálás. /Magyar Nemzet, jún. 9./
1993. június 11.
Frunda György szenátor meglátogatta Cseresznyés Pált a börtönben, aki előzőleg a tárgyaláson közölte, hogy a börtönben megverik. Most elmondta, hogy azóta, mióta panaszt tett, nem bántják. Frunda nagyon reménykedik benne, hogy csökkentik a túlzottan magas büntetést, a tíz évet. Kiderült az is, hogy Cseresznyés Pál nem kap csomagot, holott ezt nem tiltják a szabályok. Frunda elmondta azt is, hogy az ügyészségen panaszt tesz Cseresznyés bántalmazása miatt. Amikor ugyanis Cseresznyést Bukarestbe vitték, a börtönbe, ott az őrök és a rabtársai is verték, kínozták. /Béres Katalin: Ítélethirdetés előtt. Másfél óra a jilavai börtönben, Cseresznyés Pállal. = Orient Expressz (Bukarest), jún. 11./
1993. június 12.
Sütő András Ne hagyjuk börtönben elpusztulni az ártatlanokat! A marosvásárhelyi pogrom "törvényes" áldozatai címmel emelte fel szavát a tíz évre ítélt Cseresznyés Pál és a többi ártatlanul bebörtönzött magyar és cigány érdekében. "Cseresznyés Pál elítéltetése a cinikus igazságtalanság és a sovén bosszú nyílt szándéka folytán jöhetett létre." "Cseresznyés Pál ügye mindannyiunké", hangsúlyozta. Indítsunk küzdelmet értük, az RMDSZ félmilliós tagságának cselekvő részvételével, javasolta az író. /Sütő András: Ne hagyjuk börtönben elpusztulni az ártatlanokat! A marosvásárhelyi pogrom "törvényes" áldozatai. = Magyar Nemzet, jún. 12. - újraközölte: Magyar Szó (Újvidék), jún. 17./
1993. június 15.
Az RMDSZ Maros megyei elnöksége nyilatkozatában állást foglalt Cseresznyés Pál ítélete kapcsán a marosvásárhelyi, oroszhegyi, zetelaki magyarok elleni koncepciós perben. Cseresznyés Pál nem ment Görgényhodákra, hanem városában, Marosvásárhelyen védekezett a város támadói ellen. Valakik a városba hozták a fölheccelt, leitatott agresszorokat, a nekivadult falusi tömeeget, legalább ezer embert. Az 1990. márciusi magyarellenes támadás felelőseit nem állították bíróság elé. "A márciusi perek koncepciós voltát éppen az bizonyítja, hogy egyetlen románt sem vontak kérdőre." Amikor Cseresznyés Pált elítélték, "az egész erdélyi magyarságot ítélték el." A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy "miközben Tiraszpolban azért akarnak elítélni embereket, mert románok, közben nálunk hasonlóan járnak el másokkal, mert magyarok." Az RMDSZ a nemzetközi közvéleményhez fordul, az Európa Tanács jogi bizottsága elé terjeszti a koholt ítélet minden dokumentumát. /Nemcsak Marosvásárhely, egész Erdély magyarságát ítélték el! = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./
